Definíció: Vitamin=
A vitamin elnevezés a latin vita, vagyis "élet" és az "amin" szavakból származik. Az élethez nélkülözhetetlen szerves vegyületek amelyekből a szervezet nem, vagy nem megfelelő mennyiségben képes előállítani.

A vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek a szervezet számtalan biokémiai folyamatának nélkülözhetetlen résztvevői. Egyre inkább fókuszba kerülő fontos téma és az egyik kiemelt, kedvenc területem. Az egyik legtöbbet kutatott terület tudományos körökben. Az emberek többsége nem pótolja, mert úgy gondolja, nincs rá szüksége, mert a táplálékkal pótolható, másrészt azért nem, mert rendben van a labor, vagy tünetek nélkül, egészségesen él, ám ezek mellet a szervezetben zajló folyamatok nem mindig érzékelhetőek, ha hiányállapotok vannak. Egy "rendben lévő" laboreredmény önmagában nem ad teljes képet a táplálkozási állapotról, ahogyan az sem feltétlenül jelenti a megfelelő mikrotápanyag-ellátottságot, ha valaki tünetmentesnek érzi magát. Sajnos a táplálékaink már csak töredékét tartalmazzák azoknak a létfontosságú vitaminoknak, ásványi anyagoknak, rostoknak, mint amit régen. Az ultrafeldolgozott élelmiszereink, a krónikus stressz, a zöldség-gyümölcsök csökkent élelmi élelmi értéke mind közrejátszik a pótlás szükségességére és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Az is számít, milyen formában jut be, mennyire tud felszívódni és hasznosulni, milyen más tápanyagokkal együtt van jelen, és milyen állapotban van közben a szervezeted.

A vitaminhiányok miatti betegségek sokkal nagyobb mértékűek, mint amit az orvosok felismernek. A másik fontos tényező, hogy vitamin túladagolás aligha mérvadó, de a hiányuk miatti rengeteg probléma már jelentős.

Tévhit: nem minden "normál" laboreredmény jelenti azt, hogy minden optimális

Ez különösen érdekes terület.

Egy laboreredmény mindig a pillanatnyi mérés eredménye, nem pedig a szervezet teljes tápanyag-állapotának tökéletes pillanatképe.

A magnézium szint

 A szervezet magnéziumának döntő része nem a vérben található, hanem a sejtekben és a csontokban. Emiatt a szérum-magnézium értéke önmagában nem mindig tükrözi pontosan a teljes szervezeti magnéziumellátottságot. A szakirodalom régóta hangsúlyozza, hogy a magnéziumstátusz megítélése összetett, és nincs egyetlen tökéletes, minden helyzetben alkalmazható mérési módszer.

 A D-vitamin-szint 

A D-vitamin-státusz megítélésére leggyakrabban a vér 25-hidroxi-D-vitamin [25(OH)D] szintjét használják. Kifejezetten alacsony érték esetén ennek klinikai jelentősége lehet, ezért bizonyos kockázati csoportokban és meghatározott egészségi állapotokban a laborvizsgálat fontos része lehet a kivizsgálásnak. Ugyanakkor a D-vitamin esetében sem érdemes egyetlen számot önmagában értelmezni. A 25(OH)D-szintet az életkorral, életmóddal, táplálkozással, testsúllyal, felszívódási körülményekkel, egyes betegségekkel és gyógyszerekkel együtt érdemes szemlélni. Még egy nagyon érdekes dolog: nemcsak a D-vitamin mennyisége, hanem a mérés módszere is számíthat. A 25(OH)D-mérések között módszertani különbségek lehetnek, ezért a különböző laborok eredményei sem mindig tökéletesen összehasonlíthatók. Ezt 2024-es szakirodalom is tárgyalja.

Hasonlóan fontos az is, hogy gyulladás esetén több mikrotápanyag vérszintje megváltozhat, ezért egy laboreredményt nem mindig lehet az adott érték önmagában történő értelmezésével megítélni. A szakirodalom ezért a mikrotápanyagok értékelésekor az olyan tényezők figyelembevételét is hangsúlyozza, mint például a gyulladásos állapot. Ezért a "normális" és az "optimális" fogalma nem minden esetben ugyanazt jelenti.

Vitamin- és ásványianyag-tanácsadás

A mikrotápanyagokkal kapcsolatos tanácsadás során nem egyetlen tápanyag kiragadása a cél, hanem az egyéni életmód, táplálkozás, szükségletek, gyógyszerek és rendelkezésre álló információk összefüggéseinek áttekintése.

A táplálékkiegészítés nem helyettesíti a változatos étrendet, az orvosi kivizsgálást vagy az előírt kezelést. Betegség, gyógyszeres kezelés, várandósság vagy igazolt hiányállapot esetén a pótlás módját és adagját megfelelő egészségügyi szakemberrel érdemes egyeztetni. A vitamin- és ásványianyag-tanácsadás során a cél nem a felesleges készítmények halmozása, hanem az egyéni szükségletekhez illeszkedő, tudatos megközelítés.

A megfelelő forma kiválasztásánál figyelembe vehető többek között az étrend, az életkor, az élethelyzet, az emésztőrendszer állapota, a gyógyszeres kezelés, a laboreredmények és az adott tápanyag egyéb tényezőkkel való kölcsönhatása.

Nem mindegy, milyen formában visszük be a tápanyagokat

A bevitt mennyiség nem mindig egyenlő a hasznosuló mennyiséggel

Amikor vitaminról, ásványi anyagról vagy nyomelemről beszélünk, gyakran csak azt nézzük, hány milligramm vagy mikrogramm található egy kapszulában. A valódi kérdés az, hogy a bevitt tápanyagból, mennyi szabadul fel, mennyi válik felszívhatóvá, mennyi jut át a bélfalon és végül mennyi áll rendelkezésre a sejtek számára.

Ezt nevezzük biohasznosulásnak.

És éppen ezért két, azonos mennyiségű vitamint vagy ásványi anyagot tartalmazó készítmény nem feltétlenül viselkedik ugyanúgy a szervezetben. A felszívódást és hasznosulást befolyásolhatja többek között a tápanyag kémiai formája, oldhatósága, az alkalmazott készítmény, az étkezés összetétele, a bélrendszer állapota és más tápanyagok jelenléte.

A személyre szabott megközelítés ezért fontos

Ugyanaz a készítmény vagy ugyanaz az adag nem általánosítható minden ember számára. A dobozokon található ajánlott napi mennyiségek standard irányelvek, egy általános egészségi állapotban hiányok megelőzéséhez megfelelő lehet- természetesen ha a megfelelő formáját tartalmazza.

Érdemes figyelembe venni többek között:

• az életkort és élethelyzetet,
• az étrendet,
• az emésztés és felszívódás körülményeit,
• a gyógyszereket, krónikus betegségeket
• a tartós stresszt és megterhelést,
• a fizikai aktivitást,
• az egyéni táplálkozási szokásokat,
• a laboreredményeket és azok összefüggéseit,
• valamint azt is, hogy egy adott mikrotápanyag milyen más tápanyagokkal áll kapcsolatban.