Az aromaterápia csodálatos világa
Az aromaterápia nem újkeletű alternatív gyógymód, hanem egy olyan többezer éves eszköz, melyet már az egyiptomiak is ismertek és napi szinten használtak egészségük megóvására, betegségeik gyógyítására és szépségük megőrzésére.
Azt, hogy mintegy 4-5 ezer évvel ezelőtt az illóolajos növényeknek nem csupán a kivonatait használták, hanem a desztillátumát (illóolaját, ill. az illékony anyagokban gazdag részét) is, erre bizonyítékul szolgál az az i.e. 3000-ből származó terrakotta desztilláló készülék, melyet az ősi Indus-völgyi civilizációt feltáró ásatások során a mai Pakisztán területén tártak fel.
Az egyiptomiak használták a füstölőt, kenőcsöket, illatosított porokat, illóolajokat, szagos vizet és a fűszeres bort is. Nevezetesek halottaik bebalzsamozásáról, de ez a közép-amerikai indiánoknál is szokás volt. A balzsamozó mesterek az halottaik belső részeinek helyébe balzsamos anyagokkal átitatott aromás növényeket tömtek. A gazdag családok halottainál mirhát és cédrust használtak. Az olcsóbb fahéj, szantál, kakukkfű a szegényebbek balzsamozó szere volt. Amikor 1897-ben felnyitották Ménész király sírkamráját, aki i.e. 3000-ben megalapította Memphis városát, aromás anyagok maradványait találták. Tutanhamon 1922-ben felnyitott sírkamrájában, amelyet i.e. 1320-ban építettek, fenyőtömjént és nárdusolajat tartalmazó vázákat és tárolóedényeket találtak. Egyiptomra vonatkozó ismereteink az Ebers, Galénosz, Plinius és mások írásaiból származnak. Az Ebers-papiruszban, amely i.e. 1550-ben íródott, különböző kenetek és orvosságok receptjei találhatóak. A tekercseken orvosok, papok és sebészek láthatók, akik inhalációt, borogatást és toroköblögetést ajánlanak. A papok a különböző betegségek enyhítésére használtak olajokat, kanalas orvosságokat, pirulákat és kenőcsöket. A növényi anyagokat bázisolajba áztatva kitették a napra. Néhány nap után a bázisolajat átjárta az illatanyag (az illóolajok kioldódtak) – amelyet még ma kb. 3000 évvel később is fel lehet ismerni.
Napjainkban az 1920-as évek elején a francia René-Maurice Gattefossé kémikus laboratóriumi baleset után levendula olajat kent a kezén lévő égésre. Feljegyezte, hogy feltűnően gyorsan, hegesedés nélkül gyógyult. Az első világháború alatt illóolajos kezeléseket biztosított a korházba szállított katonáknak. Az 1920-30-as években folytatta az illóolajok gyógyászati felhasználásának kutatását. Az "aromaterápia" kifejezés is tőle származik, amit 1928-ban egy tudományos újság írt le először. Gattefossé mondása: "A ma már széles körben alkalmazott antiszeptikus és mikrobaölő hatáson kívül az illóolajoknak nemcsak energetikai és sebgyógyító, hanem antitoxikus (mérgezés elleni) és vírusellenes hatásuk van. A jövő nagy szerepet tartogat számunkra."
Az illóolajok hatásainak vizsgálatában kiemelkedő szerepe volt az antimikrobiális hatások tanulmányozásának. Schroeder és Messing (1949-50) kifejlesztett egy módszert ami aromatogram néven lett ismert, ezt a fertőzések kezelésében ma is gyakran alkalmazzák (az aromatogram egy olyan laboratóriumi vizsgálat, amely az illóolajok baktériumok, gombák és egyéb kórokozók elleni gátló (antimikrobiális) hatását méri ). Az ötvenes években már több száz illóolaj vagy ezek összetevőinek antimikrobiális tulajdonságairól jelentek meg kutatási közlemények.
Az aromaterápia összhangban van a holisztikus kezelések elveivel, azaz harmonizálja és egyensúlyba hozza testünket-lelkünket-szellemünket. Az esszenciális olajok a növényekből kivont színtiszta illóolajok, melyek rengeteg természetes vegyületet tartalmaznak, így koncentráltak. A hatóanyagaik adják az érezhető hatást a szervezetünkre. Az illóolajok, illó komponensek hatását számos tudományos eredmény is igazolja- rengeteg kutatás-tanulmány áll rendelkezésünkre arról, hogy mennyire széleskörű természetes és hatékony alternatívát kínálnak. Sokféle természetes kémiai vegyületből állnak- egyes illóolajok többszáz féle komponenst is tartalmazhatnak.
Az esszenciális olajok használata hihetetlenül egyszerű, mégis életre szóló változást hozhat. Az esszenciális olajok biztonságosak, használatuknál azonban körültekintően kell alkalmazni őket és figyelembe venni az ellenjavallatokat, kölcsönhatásaikat ha krónikus betegségben szenved- tehát melyet nem javasolt alkalmazni a fennálló probléma esetén, mivel erősen koncentráltak.
Az illóolajok biztonságos alternatívát jelentenek számos olyan termékkel szemben, amelyeket a boltok polcain láthatsz, melyek szintetikus toxinokat vagy káros vegyszereket tartalmaznak. A megfelelő használat és adagolás elsajátítása lehetővé teszi, hogy biztonságosan használhasd az illóolajokat otthon, gyermekeddel, munkahelyeden- miközben élvezheted a természet támogatását.
A korszerű aromaterápiában nagy hangsúlyt fektetnek a "koncentrált hatóanyagként" felfogható illóolajok minőségére, alkalmazásuk várható mellékhatásaira és ellenjavallataira, ill. az ajánlott napi adagok és a különféle készítményeknél ajánlott biztonságos illóolaj koncentrációk betartására. A professzinális és szakértelmet kívánó aromaterápiához csak ismert eredetű, megfelelő technológiával előállított (vízgőzdesztilláció, CO2 kivonás vagy citrusoknál préselés), szennyeződésektől mentes, tiszta és kifogástalan minőségű illóolajok alkalmasak.
Egyéb, illóolajos növényekből kinyert anyagokat (konkrét, abszolút) és illóolaj vegyületeket (pl. mentol, kámfor, timol, eugenol), illóolajokkal készült alkoholos kivonatokat (tinktúrákat), továbbá hatóanyagként illóolajat/illóolajok keverékét és illóolaj alkotórészeket tartalmazó galenuszi- és gyári készítményeket (tabletták, kapszulákat, kenőcsöket, krémeket, bedörzsölő szereket, masszázs - és fürdőolajokat, fürdőtablettákat/sókat - és cseppeket, szájápoló szereket, bőrápolókat, inhalálókat is találhatunk már forgalomban.
Miben és hogyan segíthetnek az illóolajok?
Az illóolajok belégzésük során a szaglópályák útján hatást gyakorolnak a limbikus rendszerre. A limbikus rendszer az érzelem, a figyelem és az érzelmi töltetű emlékek központja. Az agyalapi miriggyel (Hypophysis) és a hipotalamusszal összehangoltan működik. Hatást gyakorolva szervezetünkre, szabályozzák a hormonműködést és a belső elválasztású mirigyrendszert, így a létfontosságú életműködéseket:
* a szívverést, a vérnyomást,
* a légzés gyakoriságát és mélységét,
* az anyagcsere folyamatokat,
* a testhőmérsékletet,
* a nemi beállítottságot, szexuális magatartást,
* hormonális funkciókat,
* érzelmi működéseket,
* jutalom, örömérzetet,
* tanulást, memóriát.
Legfontosabb területek:
- Antimikrobiális hatásúak
- Légzőrendszer támogatása
- Emésztőrendszeri diszkomfortok
- Emocionális- azaz érzelmi területek esetén kiemelten hatékonyak lehetnek
- Bőrproblémák, bőrápolás
- Izom és izületi támogatás
- Regeneráció
- Testrendszerek támogatása
Nézzünk egy területet és a hatásmechanizmust példaként:
A légzőszervrendszerre gyakorolt hatás: az illóolajok neurokémiai anyagok (neurotranszmitterek) képződését váltják ki, amelyek befolyásolják hormontermelésünket, hangulatunkat, érzelmeinket. Molekuláik a keringési rendszeren keresztül perceken belül a vérbe kerülnek, részt vesznek az anyagcsere-folyamatokban és néhány órán belül kiválasztódnak. Ezért tanácsos, hogy az aromaterápiában csak természetes és tiszta anyagokkal dolgozzunk. Az inhalálás vagy párásítóban való használat alkalmával az illóolajmolekula az orron át a tüdőbe jut. A tüdőbe került parányi molekulák az oxigénmolekulákhoz kapcsolódva azokkal együtt bejutnak a vérkeringésbe. A vér pedig a sejteknek elszállítja, így serkentve a test öngyógyító erőit, és támogatja az egészség megőrzését.
Másik lehetőségként az inhalált, vagy szájon át bevett illóolajok a tüdőn keresztül választódnak ki. Elősegítve a légutakban letapadt kóros váladék elfolyósítását és kiürülését, melynek köszönhetően javul a légutak átjárhatósága. A menta illóolajok, eukaliptusz, rozmaring, kámfortartalmú olajok olyan vegyületeket tartalmaznak, melyek segíthetnek a tisztításban is. A légutak hurutos megbetegedéseiben, gyulladásaiban gyakran használnak illóolajokat vagy ebből nyert készítményeket.